A schnauzer
Története és tartása
Története
Ha valaki egy schnauzerre ránéz, a legfeltűnűbb rajta, a karakteres pofaszakáll és szemöldök.
Sok kutyafajtát származtatnak az ősidők tőzegkutyájától, amely az ásatások eredményei szerint 12 ezer évvel ezelőtt élhetett. A fejlődési folyamat pontosan még ma sincs kiderítve, de az európai leletek azt bizonyították, hogy több fajtának a koponya- és testformája már 4000 évvel ezelőtt is egységes volt. A tőzegkutyától származtatják a pinschereket, s a pinscherek családjából (drótszőrű pinschertõl) vezetik le a schnauzerek eredetét. E német fajta megjelenése a XV. századra datálódik. Württemberg, a badeni és bajor nagyhercegségek területén, valamint Svájc északi részén, hegyi településeken élt. Azokban a régi időkben, amikor az európai kontinensek háromnegyedét még erdők borították, s csak a lófogatú vontatást ismerték, az utazás, a kereskedőkaravánok, serfőzők, útja, a marhacsordák hajtása bizony nem egyszer veszélyes expedíciónak számított. Ezeken a vidékeken a szolgaszemélyzethez hozzátartozott a schnauzer is, aki ott ügetett a lovak mellett, jelezve és megfutamítva az ellenséget. A lovászokkal együtt az istállóban aludtak. Így azután a legkedvesebb szórakozása a rágcsálók vadászata volt. Ez a vadászszenvedély adta neki a rattler nevet is. Erős, nyers, kemény állatok voltak, a mai közép schnauzernek megfelelő testfelépítéssel. Kísérő és őrtevékenységükön túl, a parasztporták, birtokok megveszthetetlen házőrzőiként tartották őket.
Ha valaki egy schnauzerre ránéz, a legfeltűnűbb rajta, a karakteres pofaszakáll és szemöldök. Innét kapta a nevét is: schnauze (pofás), amelyet – mivel komolytalannak tartottak – hivatalosan nagyon sokáig nem fogadtak el. E kutyafajtát, mint schnauzert, elõször 1842-ben említik meg. Három fajtaváltozata ismert, a méretnagyság szerint: óriás, közép és törpe.
Az óriás schnauzer kialakulásában feltételezés szerint részt kapott, a pinscher mellett, simaszőrű német terelőkutya is és a flandriai bouvier (egyes források szerint a puli(!) is). E fajtaváltozatnál először 1850 körüli kiállításon találkozunk, ahol a feljegyzések szerint a “Medveschnauzer” és a “Russ- (korom) schnauzer” nagy tetszést aratott. Az óriás schnauzer az 1900-as évek elején Münchenben és környékén volt a legsűrűbben megtalálható, s így a köztudatban kialakult téves elképzelés miatt először e fajtát müncheni schnauzernek nevezték el. Ez a tévedés onnan származott, hogy dr. Zurhell, az akkori Münchener Schnauzerklub vezetője 1909-ben összeszámoltatta, hogy a városban abban az évben 462 óriás schnauzer után fizettek adót.
A bajor schnauzerklub kiállításán 1909. október 7-én Münchenben jelentek meg először óriás schnauzer néven. Boppel, korának neves kynológusa bírálta el a felvezetett 27 kant és 2 szukát, melyekről többek között a következőket írta: “… Igen lenyűgöző látvány volt ezeket a jellegzetes, erőtől duzzzadó, rövid és hosszú szőrű, de nagyrészben drótszőrű kemény fickókat tömegben látni. Őszintén bevallom, nem siettem a bírálattal, a szokatlan benyomásban gyönyörködtem …” Ezen a kiállításon Boppel egy kant tartott továbbtenyésztésre alkalmasnak. Ez a kutya mélyfekete színű volt (kevés fehér tűzéssel) kemény drótszőrrel. Neve: Bitru v. Wienberg. Ezzel az apaállattal kezdődött el az óriás schnauzerek hivatalosan bejegyzett tenyésztése, s õ volt az 1. törzskönyvi számot viselő egyed. A müncheni kiállítás nagy eredménye volt a standard meghatározása.
A pionír eredményekben fontos szerpet tölt be J. Berta, az 1880-19190-es évek híres szakértője, aki a schnauzer fajtajellegének kialakításában jeleskedett. Így vallott róluk: “élénk észjárású, határozott, tettrekész, nem ugatós fajta. Temperamentumossága mellett szerény, sztoikus, csaknem filozófikus nyugalmat mutat, amely azonban pillanatok alatt támadó kedvbe megy át, s vadságba csap. Okos, lelkiekben gazdag, kifejezésteli szemei elárulják a jellemét.” Ő volt az, aki az 1897-es erfurti kiállításon a drótszőrű törpe pinscherek közül kiemelte azokat az egyedeket, akik stílusukban és testi felépítésükben az “elképzelt” típushoz közelítettek, s ezzel megadta az indítást a törpe schnauzer megformálásához.
A schnauzer egyre népszerűbb lett, fantasztikus szívóssága, az idõjárás viszontagságait jól bíró ereje, mozgékonysága, intelligenciája univerzális kutyává tették.
Az óriás schnauzert az 1900-as évek elejétől már szolgálati és őrző-védő kutyaként is kiképezték. Az első és második világháborúban hadikutyaként küldönc munkára, sebesültek felkutatására használták. A rendőrségi és az őrmunkában csúcsteljesítményeket nyújtott. Az I. Világháború után Félix Ebner vezetésével a schnauzer iránt komolyan érdeklődő szakemberek igyekeztek a Bajor-Alpokban és fennsíkokon fellelhető jobb egyedeket a fajta megőrzése és a tenyésztés újraindítása érdekében megvásárolni.
Sikeres munkájuk következményeként a fajta elindult világhódító útjára, s rövidesen vezető szerepet kapott a munkakutyák között. Edzettsége, ellenállóképessége, népszerűségét még inkább növelte. Gyorsan elterjedt a különböző európai országokban is, s már 1920-ban a tengeren túlon, s az Államokban is fellelhető volt.
Magyarországon a fajta elsõ*** hivatalos bejegyzése 1967-ben történt meg. A hazai schnauzerállomány alapítói között voltak Simor György, Vadócz Béla és Hokky Gyula bácsi is. Simor György volt a tulajdonosa a Csehszlovákiából behozott első két fekete óriás szukának, Doris és Daisy z Maridonak (tksz.: 1,2). Az első só-bors törpe, ugyanilyen színű közép és `79-ben az első só-bors óriás, Cora La Petit Tu In behozatala is az ő nevéhez fűződik. Cora volt az itthoni só-bors óriások ősanyja. Szinte párhuzamosan kezdett foglalkozni a fekete óriásokkal Vadócz Béla is az NDK-ból behozott két szukával, Gibsi és Gabi Dreiangellal (tksz.: 6,7). Az első magyarországi almot is ő hozta le 1969 júliusában. Hokky Gyula bácsi neve a fekete törpe tenyésztésének az indítását fémjelzi. A schnauzerek hosszú sora követte a kezdeti lépéseket, s a `80-as évekig NDK és cseh tenyészetekből kerültek a kutyák behozatalra. A mind divatosabbá váló óriás schnauzereknél minőségi változást az 1984/85-ös esztendő hozott. A sort Langer Sándor által, Günther Binjash dortmundi tenyészetéből behozott ICH. Cornix v.d. Hohen Ward nyitotta meg, s ezt követték a modern típusú óriás schnauzerek NSZK és Hollandia legjobb vérvonalú kanjainak – Marko’s Clif, Hondo v. Günterstal, Hasso v. Günterstal, Iwan v.d. Lederhecke, Lars v.d. Noorderenk, Ibo v. Bergherbos – utódai.
HSK 1993-as Klubkiállításának katalógusából írta: Gerencsér Balázs
***A törzskönyvezést a II. Világháború után újraindították! Az elsõ két schnauzer így: Kan: Borstel v. Reichenstein MET 1. O. Sch. – Szül. 1935. VI. 17. (Muck v. d. Burg Heldenstein x Berbel v. Alt Heidelberg) Teny.: Fritz Beckenbach Tul.: Romeiser László Szuka: 2xHgy, Derbygy. Serra v. d. Burg Heldenstein MET 2. O. Sch. – Szül. 1935. IV. 18. (Muck v. d. Heldenstein x Gerta v. d. Burg Heldenstein) Teny.: H. Held Tul.: Soós Nagy Jánosné Joannovich Nóra (Az adatok az 1939. augusztus havi A Kutya 10. oldláról valók!)
Pár szó a snacikról
Ami mindhárom méretben megegyezik
A szemek fölött jellegzetes szemöldököt és a pofán szakállt képeznek a szőrszálak. A snaci az a fajta, ahol a lányoknak is szakálluk van. A só-bors szőrzet az ezüstszürkétől az acélszürkéig terjed, az orr fekete, a szemek sötétek. A snacik tanításáról elmondhatjuk, hogy egy jó kutya-gazdi kapcsolat kell hozzá, szeretet, következetesség, egy kis szigor, és játékos feladatok, amit nem unnak meg hamar. Szívesen tanulnak, és amit egyszer megtanultak, azt nem felejtik el.
A TÖRPE SCHNAUZER, avagy kiskutya nagy egóval
Kicsi, erőteljes, egy kis energiabomba. Alkata inkább nevezhető zömöknek, mint karcsúnak, de ha játékról van szó, vagy meglát valamit, szalad mint a nyúl. Bátor, okos, ragaszkodó, éber, kitartó, rettenthetetlen, temperamentumos, játékos, néha kicsit makacs, nagy mozgásigényű és hatalmas személyiségű kutya. Azon az állásponton vannak, hogy bármelyik nagykutyának elkapják a bundáját – de persze ez a valóságban nem így van. Élénk és intelligens, mindig ég a vágytól, hogy játszhasson vagy sétálhasson. Hajlamosak az egész játék készletet kipakolni, csak hogy valaki foglalkozzon velük.
Persze nem mind ilyen. A másik változata a nyugis, „hagyjálegésznapaludni” típus. De a sétánál ők is belelkesednek, egy-egy játékban, egy nagy kergetőzésben ők is benne vannak.
Általában 4-8 kg közötti versenysúllyal rendelkeznek, kb. 30 – 35 cm magasak (vagy alacsonyak?:)), és 10-14 éves korukig élnek.
Négy színben találkozhatunk vele, ezek a fekete, a só-bors, a fekete-ezüst és a fehér. Sokan még mindig meglepődve mondják, hogy „én azt hittem schnauzer csak feketében van.” A szőrzete szálkás, drótszerű, sűrű és kemény, de nem csomós és göndör.
A KÖZÉP SCHNAUZER, avagy az ideális családi kutya
A három méret közül a legrégebbi fajta, és aki először vetette meg a lábát külföldön. Értelmes, józan, magabiztos, megbízható, temperamentumos. Nem egy ijedős kutya, figyelmes és jó házőrző. Gyanakvó az idegenekkel, de az ismerősöket örömmel üdvözli.
Ragaszkodik gazdájához, éppen ezért nehezebben szokja meg, ha új gazdát kap. Szereti és türelmes a gyerekekkel, más kutyákkal és egyéb állatokkal is jól kijön – persze ehhez megfelelően kell szocializálni. Igazi családi kutyának való!
Szeret és szívesen, könnyen tanul, de nem szereti sokszor ismételgetni ugyanazokat a feladatokat. Szívesen van póráz nélkül, szeret futni, úszni, apportírozni. Kertben és lakásban is jól érzi magát.
Magasságuk általában 45-50 cm, míg súlyuk 14-20 kg között mozog, 10-14 év a várható életkor. Két színben található: feketében és só-borsban. Szőrzete szálkás és sűrű, melyhez sűrű aljszőrzettel is rendelkezik.
AZ ÓRIÁS SCHNAUZER, avagy az erő és a tekintély
Tiszteletreméltó megjelenésű, nagy, erőteljes, elegáns, tekintélyes termetű, de ennek ellenére mozgása könnyed, harmónikus. Lakásban is jól érzi magát, de termete és mozgásigénye miatt kerti körülmények közé ajánlott. Imponáló méretével könnyen elijeszti az illetéktelen személyeket. Valószínűleg ezt tudja is magáról, ezért nem ugatós.
60-70 cm marmagassággal, és 35-47 kg közötti súllyal rendelkeznek. Kb. 12-14 évig élnek. Fekete és só-bors színben találhatóak.
A közép és az óriás schnauzer jelleme sok mindenben megegyezik, így az óriás is értelmes, temperamentumos, megbízható, figyelmes, éber, eszes, erős, gyors, nem ijedős, szeret tanulni. Gazdájához határtalanul hűséges, családjához erősen ragaszkodik. Célját mindenáron eléri, rendkívül kitartó, de ugyanakkor óvatos is. Kiváló munka kutya.
Más kutyákkal és egyéb háziállatokkal való együttélés nem okoz gondot a számára, a gyerekekkel kedvesen és türelmesen viselkedik (itt is fontos a fiatalkori szocializáció, hiszen ha sosem próbálta, sosem volt benne része, honnan is tudhatná). Az idegeneket nem kedveli, velük szemben többnyire óvatos és éber.
Ápolás
Szőrápolás
A schnauzer számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, lakásban és kertben egyaránt jól tartható, amennyiben biztosítjuk számára a rendszeres testmozgást. Szőrének mindennapos ápolása nem igényel különleges és hosszan tartó foglalkozást. Naponta egyszer, étkezés után (mivel a szakáll belelóg az ételbe) tisztítsuk le nedves ruhával a pofát, a zsiradékot távolítsuk el és keféljük előre a szőrzetet. Samponnal ne mossuk le, mert kiszárad és letöredezik a fejszőr.
A schnauzer standard előírja: “… a szőrzet szálkás, durva, egyenes drótszőrű a háton, a fejen és a lábakon hosszabb, puhább, de nem selymes, vagy göndör…” Ezt a szőrminőséget kell szem előtt tartani a tenyésztésben és tartásban.
Elterjedt kozmetikai beavatkozás a nyírás, de ez a módszer megváltoztatja a schnauzer szőrének minőségét. A szakszerű kozmetika a trimmelés (elhalt szőrök eltávolítása). A szálkás szőrzet a nyírás következtében elpuhul, elveszti drótszőrű keménységét (ezáltal a fajta jellegét), tönkreteszi a szakaszos érést, így a továbbiakban lehetetlenné teszi a trimmelést. Sokan azért választják mégis ezt a módszert, mert így nem kell kivárni, amíg a szőrzet trimmelhető (beérik), hanem bármikor lenyírhatják a kutyát. A nyírott szőr ugyanúgy hullik, mint a hosszú és tele lesz vele a lakás, a bútor. A trimmelés amellett, hogy megőrzi a schnauzer szőrének eredeti jellegét, előnyös, mert a természetes vedlést segíti, így egyáltalán nem hullik el kutyánk szőre. Természetesen előfordulnak olyan egyedek, amelyek szőre nem alkalmas a trimmelésre. A schnauzert egy évben kb. 2-3 alkalommal kell trimmelni.
Fürdetés
Csak akkor fürdessük, ha muszáj. Ha nagyon piszkos, vagy erősen kutyaszaga van. Mivel a túlzásba vitt fürdetés nem tesz jót, mert eltávolítja a bőrt védő és a szőrzet természetes fényét biztosító zsiradékot. Kizárólag megfelelő hőmérsékletnél kezdjünk hozzá a fürdetéséhez, nehogy megfázzon.
Telefon
+3670 509-3139
Bankszámlaszám
12010879-01368645-00100004
Adószám
18298132-1-14